A különböző horganyzott csőgyártási eljárások jellemzőinek és alkalmazási területeinek elemzése

Mint szakértői acélszállítónak, teljes mértékben tisztában vagyunk a horganyzott csövek jelentőségével mindenféle projektben, miközben a különböző horganyzó eljárások különböző hangsúlyú teljesítményjellemzőkkel rendelkező termékeket eredményeznek, melyek pontosan illeszkednek az adott alkalmazási területekhez, hogy a maximális értéket kihozzák.

A merítő galvanizálási folyamat jelenleg széles körben alkalmazott módszer. Miután a csövet ecsetelték és eltávolították róla a rozsdát, a megolvasztott cink oldatba merítik, hogy egy egyenletes és vastag cinkréteg alakuljon ki a felületén, amely általában 85 μm-nél nagyobb vastagságú. Ezzel a technológiával kialakított cinkréteg szilárdan kötődik a cső alapanyagához, mintha a cső egy erős „páncélzatot” kapna, amely hatékonyan ellenállhat a talajból, nedves levegőből és más korróziós környezetekből fakadó károsodásnak. A városi alárendelt csőhálózatokban, szennyvíztisztítási projektekben és más összetett környezetekben fennálló hosszú távú projektekben a merítő galvanizált csövek élettartama meghaladhatja a 20 évet, így rendkívül költséghatékony választássá válik.

Ezzel szemben az elektrolitikus horganyzás során a cinkionok elektrolízisen keresztül kapcsolódnak a cső acélfelületéhez, kialakítva egy vékonyabb cinkréteget, amely általában 10–30 μm vastagságú. Ugyanakkor a felület simább és rendezett megjelenésű, így olyan helyzetekben, ahol megjelenésre van igény és enyhébb korróziós környezetről van szó, például beltéri vízellátási és csatornázási csővezetékek, könnyű polcrendszerek stb., az elektrolitikusan horganyzott cső biztosítani tudja az alapvető korrózióvédelmi tulajdonságokat, miközben eleget tesz az esztétikai követelményeknek.